"Kritikám"
Lalil Pellagra 2004.10.05. 13:00
Interjú a vámpírral... Izgalmas téma. Ki ne szeretne megismerkedni egy vérszívóval? A film Anne Rice ötlete - ill. regénye - alapján készült, és máig a legismertebb vámpíros filmek közé tartozik.
Interjú a vámpírral... Izgalmas téma. Ki ne szeretne megismerkedni egy vérszívóval? A film Anne Rice ötlete - ill. regénye - alapján készült, és máig a legismertebb vámpíros filmek közé tartozik.
.: A film alaptörténete :.
A nyitány, melyben rögtön megismerhetjük Louis-t, a hajdani nemest, akiből egy nap élőhalottat csinál Lestat de Lioncourt, a vámpír. Így kezdődik a könyv, valamint a film, s Louis igazi élete...
Louis de Pointe du Lac a XVIII. században, pontosan 1766-ban született Franciaországban. Később családjával együtt telepedtek le Louisiana földjén. Birtoka a Pointe du Lac a Mississippi vidékén, mely magában foglal jó néhány indigócserje-ültetvényt, kastélyt, és üdülőt. Itt élt Louis anyjával, nővérével, s öccsével; a rabszolgákról nem is beszélve.
A 15 éves Paul - az öcs - vallási fanatikus volt. (A filmben Louis-nak felesége és gyermeke volt, akik meghaltak, s miattuk kereste a férfi a halált.) Tehát Paul éjjel-nappal csak imádkozott, nem foglalkozott a birtok ügyeivel, se a családjával. Istenen és a kis kápolnáján - melyet Louis építtetett neki - semmi más nem volt fontos és értékes számára. Mi több, látomásai miatt rá akarta beszélni bátyját a birtok eladására, hogy a kapott pénzből megreformálhassa Franciahon hitéletét. Louis hallani sem akart róla, s ezért egy éjjel Paul levetette magát a ház lépcsőjéről, s szörnyethalt. Louis persze önmagát okolta öccse haláláért - egyébként a család többi tagja, s az ismerősök is. Ezért őrült ámokfutásba kezdett: ahol csak tehette, bajba keveredett, elitta a pénzét, a birtokot a csőd szélére vitte, s folyton a halál után sóvárgott.
Ekkor jelent meg a színen a drága jó Lestat, aki egyaránt szeret vérben, s gazdagságban fürödni. A filmben egy kurtizán jelenlétében kapta el Louis-t, míg a könyvben a már említett lépcső alján.
Később, mikor Louis már nagyon le volt gyengülve, újra megjelent, előadta szokásos meséjét, majd megalkotta új társát, Louis-t. A film és a könyv ezen a téren nem sokban különbözik: Louis tényleg megvárta az utolsó napfelkeltéjét, s aztán testvérének épített kápolnájánál - na jó, a filmben egy temetőben, vagy valamiféle templomromnál - vált örökké halhatatlanná.
Innen kezdődtek aztán az igazi kalandok: a rabszolgák számának jelentős csökkenése; Claudia megalkotása; Lestat és Claudia dőzsölése, s ezzel egyidőben Louis szenvedése; a Lestat elleni gyilkossági kísérlet(ek), mely(ek) majdnem sikerült(ek) is. (Claudia és Louis legalábbis azt hitték, s így szelték keresztül a nagy vizeket, hogy eljussanak Európába.) A vámpírok fajának felkutatása a ködös, titkokkal teli és sötét Kárpátokban (az erdélyi kalandok a tudatlan, szörnyű élőholtakkal, melyekről a filmben nem esett szó); a Vámpírszínház; Claudia és Madeleine halála; a színház, s lakóinak elpusztítása; Armand és Louis kapcsolata (a filmben sajnos nem helyeztek rá túl nagy hangsúlyt...); és végül Lestat feltámadása (ez pedig a könyvben nem volt - Anne teljesen nyitva hagyta a történetet, csak sejteni lehetett, hogy Daniel megkeresi - pontosabban megtalálja - a kópé királyfit).
.: Főszerepben :.
Rám mind a film, mind a könyv óriási hatást gyakorolt, habár az utóbbi mégis jobban megfogott. Anne Rice-nak valóban lenyűgöző fantáziája van, mely szabadon szárnnyal, rengeteg tovább bővíthető szállal a történet(ek) folyamán.
A filmben feltűnő színészek mind egytől egyig szakmájuk kiválóságai. Néhányuknak filmbéli karakterük megformálása jelentette az ugródeszkát későbbi pályafutásukhoz (pl. Kirsten Dunst).
Nekem a legjobban Armand tetszett - vagyis Antonio Banderas -, habár a könyvekből kiderül, hogy Armand valójában egy tizenhét éves testben rekedt, barna hajú halhatatlan, ellenben a filmbeli, huszas évei végén, harmincas évei elején járó alakkal.
Kiváló alakítást nyújtott Stephen Rea, mint Santiago. Az olykor indulatos, alapvetően ravasz vámpíron jókat derültem.
Nincs más hátra, elérkezett a végszó: mindenkinek ajánlom ezt a filmet, a kicsiktől a nagyokig. Habár a nagyon kicsik azért ne nézzék meg! ;)
Felejthetetlen élmény.
|